So it goes

Már majdnem leszoktam a zenehallgatásról. Egész kicsin múlt. Hirtelen annyira nem tudtam semmit kezdeni a rengeteg rám szakadt szabadidővel, hogy inkább nem csináltam semmit. Olvastam könyveket, meg olvastam könyvekről, amiket el szeretnék olvasni. És elszomorodtam, hogyha a nőknél születéskor várható élettartamnál tovább is élek, akkor sem lesz soha időm mindre.
Most legutóbb a Skarlát-betűt meg az Ötös számú vágóhidat olvastam, és annyira különbözik a két könyv, hogy jobban már nem is lehetne. Mégis vannak bennük hasonlóságok. Például, hogy mindkettő elején egy elég hosszú bevezető rész van, ami kicsit uncsi, és már el is könyveltem, hogy ennek max. 4-est fogok adni a shelfarin, aztán utána mindkettő nagyon jó lett. A Vonnegut azért jobb. Csak túl rövid volt, és túl hamar kiolvastam. Najó, valójában totál zseniális volt. Évek óta nem olvastam Vonnegut-ot, lehet régen még nem is tudtam úgy értékelni, vagy csak tényleg ez sokkal jobb volt, mit amiket akkor olvastam tőle. Meg tetszenek az ilyen összefonódások, mint hogy Billy Pilgrim oda megy nászútra, ahol Hester Prynne lakott a Skarlát-betűben, csak rengeteg évvel később.
Találtam egy könyvet egy blogban, ami „a Zabhegyező folytatása”, de nyilván nem Salinger írta, tekintve hogy már elpatkolt. So it goes. Elég gagyinak tűnik, a nyugdíjas otthonban lakó Holden Caulfield-ről szól. Valami svéd ember írta, aki a népszerűség kedvéért felvette a ... ... California nevet, és ezen a ponton kb. el is ásta magát nálam. Ha már felvesz egy nevet, akkor annyi rengeteg jó van, bármi, ami nagyon klasszul vagy titokzatosan hangzik. És akkor California-nak hívja magát? Valami kokós szteroid-bajnok vagy mi? Tuti soha nem fogom elolvasni, rohadt genny alak lehet, meg ilyesmi.
Na de a napokban újra beszippantott a soulseek. Most megint új dolgok töltődnek a gépemre, amiket tökjó meghallgatni. Leginkább az új Wavves tetszik most, olyan mint egy önbeteljesítő jóslat. Már a címe is (King of the Beach). Nekem sokkal jobban tetszik, mint az előző, ami fura, mert ez fordítva szokott lenni. Szerintem a korábbi sokkal elszállósabb, és azok szoktak ilyen lemezeket csinálni, akiknek előtte már volt egy olyan anyaguk, amivel totál megszerettették magukat, és tudják, hogy most már azt csinálhatnak, amit akarnak, úgyis meg fogják hallgatni őket. És ezt a Wavves tök fordítva csinálta. Ez az új lemez sokkal hallgathatóbb, olyan igazi nyári dalokkal.
Véletlenül ráakadtam egy nagyon aranyos zenekarra, a Fungi Girls-re, akik nyilván mind fiúk, és annak ellenére, hogy texasiak, lovaglás meg trágyalapátolás helyett inkább zajos lo-fi dalokat játszanak a nyári szünetben. És tök hülyén néznek ki, biztos nem hívják meg őket a menő házi bulikra.
Hanem inkább olyanokra járnak, mint a szombati volt Budán. Mikor télen valamikor azon siránkoztam, hogy mikor lesznek már nyári koncertek, akkor pont ilyet képzeltem el. Nagyon jól éreztem magam, egész este. Még az underground store pólóban odasettenkedő két nagyon emo fiú is szimpi volt, csak azért mert ott voltak. Nem ismertek szerintem senkit, de kinéztek egy nagyon klassz koncertet az interneten, és eljöttek rá. Lehet megtetszett nekik a légkör és holnaptól a garázsban fognak gyakorolni. Sok próbatermi koncert kéne, hogy boldog legyek.