Berlin, Berlin

Na ilyen képeket nem nagyon csináltam, mert fényképezés helyett inkább megnéztem a dolgokat, meg amúgy se volt kedvem megcsinálni a látványosságokról a 5 milliomodik ugyanolyan képet.
Szerda délután kihúzták a fogam, csütörtök reggel meg elstoppoltam Berlinbe Csankival. 3 kocsival és 1 kamionnal este fél 12 körül már a berlini reptéren voltunk. Kétszer volt olyan holtpont, mikor olyan benzinkútnál stoppoltunk, ahová fél óránként hajtott be valaki, és már azt tervezgettem, hogy a szomszédos mezőnek melyik részén lenne legjobb aludni, de aztán végül is szerencsénk volt. Még előbb is kiértünk volna, ha a házaspár akik felvettek utoljára nem tévednek el Drezdánál.


Mivel lekéstük az utolsó vonatot Frankfurt Oder-be, ahol aznap éjszaka aludhattunk volna, így már akkor otthonossá tettük a várost, és először pisiltünk egyet a Reichstag előtti parkban, aztán aludtunk is.
Másnap reggel befoglaltunk egy berlini lakást, ahol a lánynak ilyen rengeteg lemeze volt, de nem találtam közötte semmi jót, bár Laci ráakadt egy Beastie Boys-ra.


Nem tudjuk, hogy ez az eredeti fal volt-e, de az tuti, hogy jobban nézett ki, mint ami a Checkpoint Charlie-nál volt.

Én azért jobban tudom használni a fényképezőm:

Ez a kávézó szimpi volt, ezért órákig lógattuk a lábunkat:



Ez mi a fasz? :

Ez egy interaktív múzeum a szocializmus éveiről. Mondjuk meg tudom érteni, hogy inkább erre mennek rá, és nem a nácizmusról csinálnak ilyet, de azért kicsit túlzásnak tűnik usánkát árulni minden sarkon. (Ja, de ha már oroszok, akkor durva, hogy nekik is van ilyen zenekaruk: http://www.myspace.com/manicuremoscow )

Volt egy ilyen punk movement-es szekrény is, de nem volt benne csak egy baba, biztosítótűvel a fülében:

Itt meguntuk a németeket, és átmentünk Lengyelországba, ahol Prixi harmadannyi pénzből támaszkodósra itta magát:

Ebben a kocsmában megnéztük a vb-döntő második félidejét. Közben kinézett engem magának a falu bikája, egy 50 valahány éves ember, akinek ott volt a hasonló korú barátnője is, eléggé szétcsúszott állapotban. Mikor feltette a napszemüvegét, és ammögül kacsintgatott, nehéz volt visszatartani a röhögést, de túlerőben voltak, és féltem h szétvernek.


Elegünk lett már abból, hogy szétfolyunk a betonon, ezért elmentünk pancsizni egyet ehhez a nagyon klassz tóhoz.



Fura, de rajtunk kívül mindenkinek tökéletes volt a teste, mintha fitness-bérlet lett volna a belépő, vagy csak a dagadt németek nem mernek meztelenkedni.


Valamiért olyan szimpi voltam a gyros-osnak, hogy azzal viccelődött, hogy csirkét is tesz a vegetáriánus szendvicsembe (mondjuk nekem mindegy, mert nem vagyok vega), és rajzolt nekem egy kis fejet a kajámra:

Itt épp úgy mentünk Berlinbe, hogy már nem volt hol aludnunk:



Itt meg még nem is sejtettük mik várnak ránk:



Miután eszmét cseréltünk szociológiás dolgokról a parkban, elmentünk sört venni. Az első koccintásnál eltört a sörösüveg alja, és a gatyámtól a hálózsákomon át a cipőmig minden tiszta sör lett. Rögtön lekaptam a nadrágom, és felvettem Csanki hosszú gatyáját, amit egy bokorban véghezvitt pisilés közben sikerült lepisilnem. Nem tudom amúgy, milyen üvegbe rakják a németek a sört, de elég könnyen törik. Az est egyik fénypontja volt, mikor Gergőre rájött a fosás, és hosszú keresgélés után egy kocsma wc-jébe kéredzkedett be, amiről utólag kiderült, hogy egy buzi bár volt. Miután lefeküdtünk a dóm előtti parkban aludni, igazából biztos voltam benne, hogy be fog indulni a locsoló, és így is lett. De azért akkor is, ilyen helyen nem lehet rossz felébredni:

Napfelkelte után együtt sétált egy kis meg egy nagy kutya itt, ami ugye a mániám, kár hogy lemerült a fényképezőm. Szerintem barátok voltak.
Az utolsó napunkon kimentünk Kreuzberg-be, ami állítólag nagy punktanyának számított valamikor. Már a metró állomás is tök más volt, levert vakolat meg plafonból lógó vezetékek. Mintha hirtelen hazaértünk volna keletre. Az utcán vastag rózsaszín csövekben mentek a gázvezetékek. A fő utca egyszeri végigsétálása után arra jutottunk, hogy a punkok átalakultak hippikké. Csak egy Joy Division meg egy Sonic Youth pólót láttam, a művész-foglaltház vagy mi falára meg "Love the People" volt firkálva.
Az út zenei vonatkozása annyi volt, hogy végig a német himnuszt dúdolgattam. A harmadik helyes meccset különben egy aluljáróban láttuk egy gyros-osnál, miután kidobtak a kivetítős kocsmából, mert nem rendeltünk. Kár, hogy senki nem tanította meg a himnusz szövegét, pedig annyira rákattantam.