A mai napban benne volt az utóbbi két hónap minden keserűsége. Az, hogy mennyire szörnyű a vizsgaidőszak, a folyamatos nyomás, és hogy utána mekkora űr marad. Egyszerűen képtelen vagyok mit kezdeni magammal, semmihez nincs kedvem. Ennek ellenére ma lementem a Beyond Pink-re, mert már saját magamtól volt hányingerem, hogy ennyire béndzsa vagyok. Mondjuk a mai koncert ezen nem változtatott, mármint a béndzsaságomon. Az utóbbi évek alapján szerzett tapasztalataim ellenére még mindig olyan naiv vagyok, hogy lementem majdnem a kezdésre kiírt időpontra. A buszon el kellett szenvednem egy 90-es évekbelinek kinéző ember bámulását, aki amúgy úgy nézett ki 90-es évekbelinek, aki akkor 70-es vagy 80-as évekbelinek nézett ki. Ez most egy kicsit zavaros, mert ittam egy sört.
Szóval életemben először láttam az elejétől a végéig egy Snobs koncertet, fotelből, ásítozva, de figyelmesen néztem. A Beyond Pink alatt sikerült megtalálnom az egyetlen helyet, ahol előttem 3 magasabb ember állt. Szerintem tök jó volt. Úgy leírni gáz, hogy már másnak mondtam, de akkor is egyszerre volt nagyon valóságos és szürreális. Ahogy így belecsaptak az első számba: olyan ritkán látni ilyen full lány zenekarokat, és ezért valahogy nem lehet pontosan tudni, hogy majd milyenek lesznek. De az első szám alatt olyan érzésem volt, mintha egész életemben csak lányzenekarok koncertjein lettem volna. Az énekes lányban volt valami dögös gonoszság, a dobos meg már a szürreális részhez tartozik, kicsit ilyen bíró ica érzésem volt vele kapcsolatban. De szerintem klasszak voltak, kár hogy nem volt bennem elég motiváció, hogy jobban élvezzem. Azt meg már bánom, hogy a tegnapi dzsoni dacia házibuliba nem mentem el. Most ezt kitöröljem vagy kirakjam? Á faszom, kirakom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése