2010. február 8., hétfő

summer, i miss you

Esküszöm, hogy múlt héten valamelyik nap éreztem a nyár lágy szellőjét. Na jó, lehet, hogy csak a tavaszét, mert amúgy olyan hideg volt, hogy Döme meleg zoknijában is lefagytak a lábujjaim. Hiányzik a nyár. Hiányzik az olvadó fagyi, meg hogy világos van reggel, mikor felébredek. Nyári koncertekre akarok járni, ahol a helyek előtt lehet sörözni, és le lehet ülni anélkül, hogy a fenekem odafagyna. Még az is hiányzik, mikor Tarjánban egyszer virágos nyári ruhában mentem le egy koncertre, mert 40 fok volt, és odajött hozzám 2 részeg srác, hogy ha nem érzem magam idevalónak, menjek máshová. De mivel nem mentem, utána láttam, ahogy diszkós táncmozdulatokat mutattak be a säw, vagy mit tudom már én mi alatt.

Hogy szuggeráljam az időjárást, el is kezdtem olvasni egy könyvet, ami Amazóniában játszódik, és folyamatosan azt szajkózzák benne, hogy olyan meleg van, hogy megdöglenek. Van benne egy csomó felajzott katona, kurva meg ventilátor, és szerepel benne az a szó, hogy „punci-parti”. Amúgy nem valami szex könyv, csak Mario Vargas Llosa. Úgy látszik, szereti az ilyen témákat.

Most egy hónapig ingyen megy otthon az HBO meg a Cinemax. És elég durva, hogy csupa olyan filmbe néztem bele, amiben olyanok játszanak, akiket jól ismerek másból, itt meg olyan filmekben vannak, ami tök szokatlan. Volt például egy film, amiben Lorelai játszott, kisfia volt, cigizett, gerinceket egyenesített ki, és összejött Jeff Daniels-el. Amúgy nem volt valami jó film, csak úgy bírtam végignézni, hogy közben egyfolytában kajáltam. Aztán volt egy olyan, amit amúgy az anyukám nézett, amiben Jason Schwartzman-nak ilyen óriási, sűrű bajusza van, és magyarul nagyon hülye szinkronja. Van is vele egy interjú ezzel kapcsolatban az origo-n, és állítólag ő találta ki, hogy ilyen hülyén nézzen ki a filmben. És már nem vagyok benne biztos, mert csak félig figyeltem oda, de azt hiszem ő volt az, aki megdugott egy indiai csajt a vonaton. Ez már alapjában véve is szokatlan.

Volt még egy harmadik film, amiben az egyik nő játszott a Született feleségekből, de elég gáz volt, csak azért említem meg, hogy teljes legyen a sor. Ja meg még egy dán filmet láttam, amiben volt egy lány, aki azért halt meg, mert jehovás volt, és úgy döntött, hogy nem kér vérátömlesztést. Azért kíváncsi lennék egyszer egy olyan szektás filmre, amit a szektások csinálnak. Olyanra, amiben a végén nekik lesz igazuk, és nem az a tanulsága, hogy milyen királyul döntött a lány, aki otthagyta őket a picsába. Tuti nagyon béna film lenne, de legalább még egy ok lenne, hogy gáznak tartsam őket. Van egy barátom, aki eléggé otthon van az ilyen vallástudományos dolgokban, és egyszer mikor ott álldogáltak náluk a jehovások a kapuban, kiment, és elkezdte kioktatni őket, mert többet tudott a hülye elveikről, mint ők maguk. Úgyhogy inkább elszégyellték magukat és elhúztak. Ez pont olyan, mint mikor elképzelem, hogy ha legközelebb leszólít egy lenyúlós punk az Örsön, akkor majd azt mondom neki, hogy adok egy százast, ha fel tud sorolni három Minor Threat számot. Nem csak amiatt, mert elveim vannak, hogy ennyit legalább tudjon már, ha az emberek róla mintázzák az agyukban, hogy milyen is egy punk, hanem inkább azért, mert őszintén kíváncsi vagyok, hogy menne-e neki. Talán majd nyárra összeszedem a bátorságom. Akkor úgyis minden könnyebb.



2010. február 1., hétfő

Adverts in the air

Egyre nehezebben viselem már az ilyen időszakokat, mikor másfél hét alatt be kell vágnom a svéd nyelvészetet svédül, úgy hogy kb. egy éve nem használtam a nyelvet, és tudom, hogyha megbukok, akkor kirúgnak az egyetemről. Bár már tudom, hogy semmi nem lehetetlen, mióta sikerült áthúznom a fejem egy fekete garbó nyakán, ami percekig lehetetlennek tűnt, amíg be volt oda szorulva. Szóval most, hogy végre vége, és átmentem, kezdődik minden elölről azzal, hogy nem egész két hónap alatt meg kéne írnom egy szakdolgozatot. Na mikor ekkora a feszültség, akkor van Adverts a levegőben.
A múlt hét végére olyan mértékben korlátozódott a kifejezőképességem, hogy elfelejtettem azt a szót, hogy ultrahang, viszont használtam olyan kifejezéseket, mint például, hogy „ezt skubizd!”. Két 20 tagból álló nyelvészeti kifejezés között pedig azon gondolkoztam, hogy maximum olyan diszkóba lennék hajlandó betenni a lábam, ahol Titus Andronicus szól. Mert az olyan táncolós meg ugrálós, és valahogy olyan modern, mint a 19. század végén élt oklahomai lányoknak a rágógumi. Bár azért valószínű a legmenőbb ruhámat kéne felvennem, és be kéne drogoznom, hogy el tudjak vegyülni egy Titus Andronicus-os közönségben.
Ha lenne egy zenekarom, akkor olyan neve lenne, mint a Someone Still Loves You Boris Yeltsin-nek, csak én sose tudnék kitalálni ilyen jót. Az biztos, hogy nem The ….s lenne. Hanem valami ilyen hosszú és bájos. Sokszor zenekarok neveiből meg lehet mondani, hogy jó zenét játszanak-e. De én például a Someone Still Loves You Boris Yeltsin nevéből nem tudnám megmondani, hogy jó-e. A legegyszerűbb azokat felismerni, amik tutira szarok: hogy játszhatnának jó zenét valakik Stratovarius névvel? Úgy hangzik, mint valami édesvízi finn halfajta. Meg amúgy is, ha valaki ujjatlan pólóban van, és hosszabb a haja, mint nekem, mikor 13 évesen levágattam, az már gyanús. Mármint, ha nem lány. A neve alapján az American Nightmare is lehetne valami dagadt tinédzserekből álló death-metal zenekar, lehetne. Azt már nem tudom, hogy ebből most hogy fogok kikeveredni, mert alapjában véve csak azt szerettem volna leírni, hogy Boris Jetsin-ről tök vicces videók vannak a youtube-on. Azért fura Putyin után megnézni olyanokat, hogy egy tökrészeg ember nők fenekére csapkod.
Letöltöttem egy shoegaze-válogatást, és van egy elméletem arról, hogy Rádi Gabinak is megvan, és emiatt döntött úgy, hogy ő nem szereti a shoegaze-t. Borzasztó volt ez a sok dal egymás után, tisztára frusztrált lettem a végére. És az a baj, hogy volt közte pár jó szám, de már nem emlékszem melyikek voltak, így majd újra meg kell hallgatnom. Az is lehet, hogy több jó szám is volt rajta, sőt még az is, hogy majdnem mind jó volt, de ez így egybefolyva olyan volt, mintha az elfekvőben túl sok morfiumot adagoltak volna az infúziómba. Shoegaze válogatás kazettával senki ne próbáljon meghódítani!