önök kérték!

előre szólok, ha valaki meglepetés bulit szervez nekem, olyan zenekar jöjjön, amelyik ezt is játssza, különben elbőgöm magam:

Jurassic Park

Na nehogy már egy szaros megfázásba haljak bele. Pedig most pont úgy érzem, hogy ez történik. Az éjszakák a legrosszabbak, az orromon nem tudok levegőt venni, ha a számon veszek, attól meg megfájdul a torkom, elkezd kaparni, és köhögök fél órát. Ezért most hanyagolnom kell death-metal számok szövegének az elhörgését, és ha már most nem csinálom, akkor inkább soha nem is fogom, ez az egyetlen oka. Na de ha már attól is köhögőrohamot kapok, ha egy Tiger Trap számot próbálok eldúdolni, akkor nem marad más, mint hogy csak meghallgassam.

Még szerencse, hogy ismerem a kottát. Majd ha egyszer megsüketülök, akkor másokkal leíratom majd a legjobb számok kottáit, és fejben tudni fogom, hogy szólnak. Vagy ez nem működik? Attól, hogy nem hallok semmit, még el tudom képzelni, nem? Gimiben egyszer azt mondta az ének/töritanárunk, hogy akik vakok, azok nem feketét látnak, hanem nem látnak semmit. Aztán hosszú hatásszünetet tartott, én nézte, hogyan próbáljuk elképzelni, milyen lehet, ha valaki semmit nem lát. Kicsit se tűnt úgy, hogy sajnálná őket, csak le akart nyűgözni minket a hülyeségeivel, általában mindenki mást hülyének nézett maga körül.
De én már legalább tudom mi a baj velem. Az, hogy mindig csak ugyanazt hallgatom. Amit szeretek. Az mp3 lejátszómon 4 giga hely van, és sok minden ráraknék szívesen, de nem lennék hajlandó letörölni róla azokat, amik a legfontosabbak nekem. Úgy tartoznak hozzám, mint máshoz a béna indiános tetkója a felkarján. Nem lehet csak úgy lemosni. A Dinosaur Jr.-nak mindig csak ugyanazokat a számait hallgatom. Nem azért, mert a többi ne lenne jó, vagy ne érdekelne, csak mikor nekem az jut eszembe, hogy Dinosaur Jr.-t akarok hallgatni, akkor én ezekre gondolok. Ha egyszer vallatószékbe kerülök, tuti meggyónom, hogy nem is ismerem minden lemezüket elég jól, csak kiszemezgetem magamnak azokat a számokat, amiket elkezdhetek fejben dúdolni a világ legszarabb házibuliján, ahol csak seggfejek vannak, és ezzel megpróbálom elérni, hogy ne tegyenek engem is seggfejjé.
Nekem van egy olyan részem, ami azt gondolja, hogy a Dinosaur Jr. a legjobb zenekar a világon. A Dinosaur Jr. az az időszak, mikor még béna bakancsot hordasz, de már rájöttél, hogy mi a legklasszabb zene a világon. Kifésült hajjal lehet egyáltalán hallgatni őket? Szerintem ehhez totál kócosnak kell lenni. Meg kicsit idegesnek, mondjuk azért mert nagyon be akarsz tépni, de a tesód mindig kizár a szobájából mikor szív. Akkor te kimész a kertbe, és a béna bakancsos lábaddal megrugdosod a kerítést. Aztán ha esetleg felháborodva bámul a szomszéd öregasszony a függöny mögül, rányújtod a nyelved. Tiszta Little Fury Things. Van egy ismerősöm, aki azt mondaná rá, nem rossz, csak a sikítozás idegesítő az elején. Vannak, akik annyira féltik a kibaszott dobhártyájukat, hogy inkább azt mondják legjobb számokra is, hogy idegesítőek.
A The Wagon meg olyan, mint mikor a legrosszabb napod után már hazafelé mész, hogy nyugodtan koncentrálhass arra, hogy gondolatban mindenkit elküldj a francba, és akkor szembejön egy barátod, aki vesz neked egy szendvicset, aztán elvisz magával oda, ahová épp tartott. És onnantól minden tök máshogy alakul, mint ahogy gondoltad. Tuti csak másnap délután érsz haza, és vagy hányás lesz a kabátodon vagy zúzódás a derekadon.
Az In a Jar továbbfejlesztett változat abból a szempontból, hogy nem csak magányosan szidsz másokat, hanem meg is mondod, hogy nem érdekelnek, mert unalmasak. Meg se kell mondani, csak lejátszani neki ezt a számot. És közben ilyen hülye képeket vágsz, meg grimaszolsz. Szóval ez a szám arra is jó, ha valami nagyon szar ízűt vettél a szádba.
Basszus, a Repulsion meg Freak Scene hatására képes lennék egész életemben mindent leszarni. Nutellát ennék egész nap, és super mariot játszanék valami kölcsön kapott 90-es évekbeli videójátékon. Totál kikopott farmerben járnék a videótékába, és olyan cipőm lenne, mint Marty McFly-nak a Vissza a jövőbe 2015-ös részében. Meg amúgy minden olyan lenne, mintha belecsöppentem volna a Denver, dínó jóbarát egyik részébe. Lehet még gördeszkázni is megtanulnék, hogy mindig legyen egy kis var a térdemen. Ja, és bocs, hogy kihagytam: a fagyasztó mindig tele lenne fagyival, nyilván csokifagyival. Túlságosan elkanyarodtam a témától? Leszarom!