cd

Bambultam a villamoson, az előttem ülő srác szőke fürtjeit bámultam, és szóltak a gitárok a fejemben. Nem hallgattak el, és elfelejtettem leszállni ott, ahol kellett volna. Amíg gyalogoltam haza, addig sem álltak le. Most is látom magam előtt a gitáros utánozhatatlan pengetését, hallom az énekes üvöltő hangját, ahogy átszakítja a dobhártyám, ahogy áramlik ki a fülem melletti hangszóróból, érzem az ütéseket, a lendületet, a sodrást. Mégis a ma esti egyetlen sérülésemet akkor szereztem, mikor beütöttem a bal vádlim az ágy szélébe, talán a Pinkyvel való szolidaritásból. Boldog vagyok, meg szomorú vagyok. Mosolygok és punnyadt vagyok. Holnaptól megint várom a következő cloak/dagger koncertet. De valójában a fejemben állandóan ők játszanak, mindig pengenek, csengenek, búgnak a gitárhúrok. Még egy számot, csak még egy számot!!!!!!!!

manikűr

Jaj, most nagyon csalódott vagyok, mert a diákigazolvány-igénylőlapon a fénykép helyére oda tettem a pont megfelelő méretű Cheetos-os matricát, amin rózsaszín csillogós alapon egy sárga űrlény azt mondja, hogy „Én vagyok a legszebb!”, és le akartam fényképezni, de rájöttem, hogy otthon hagytam a fényképezőt.
Elkezdődött a suli, és ha megkapom az innen lenyúlható pénzeket, most már isten bizony veszek egy mp3-lejátszót, hogy ha nagyon unalmas egy óra, tudjak mit hallgatni helyette. Bár olyan nem szokott lenni, hogy nem figyelek oda, mert ha már bemegyek, akkor oda is figyelek, hogy legyen értelme annak, hogy nem csinálok helyette mást... amúgy meg inkább be se megyek. Szorgalmasan jegyzetelek 10-12 oldalakat a 3 órás előadásokon, aztán hazajövök, és zenékről mesélek a szobatársamnak. Ma például a Vivian Girls-ről meg a Melt Banana-ról, mert ma voltam rá jegyet venni, és kérdezte, hogy mi lesz. Mondtam neki, hogy a Vivian Girls-ről ilyen köztes véleményt még nem sokat hallottam, valaki vagy a lábuk nyomát is felnyalja, vagy utálja őket. De ő csak annyit mondott, hogy furák. Amúgy jó lenne hosszan hallani a véleményét, mert ő még sose hallgatott ilyen zenéket. Hogy milyen lehet őket most szűz füllel hallgatni, úgy hogy a hülye szobatársad közben csipsszel teli szájjal magyaráz a Fucked Up-ról.
Volt ilyen kis bemutatkozós barátkozás, ahol mindenki mondott magáról valamit, és mondtam, hogy én szeretem a zenét, és már előre ilyen mondatokat gyártottam magamban, hogyha rákérdeznek, hogy milyet, és én azt mondom, hogy például vagy leginkább punk-ot, akkor hogy reagáljak arra, hogy „Alvin és a mókusokat vagy Green Day-?”. De én voltam az utolsó, és már mindenki le akart lépni, így megelégedtek azzal, hogy szeretek zenét hallgatni, meg koncertekre járni... biztos gondolták, hogy Quimby-re. De nem tudom, nem zavar ez, hogy nem tudják... csak ha olyan helyzetbe kerülök, akkor nem szeretek magyarázni róla olyannak, akiről tudom, hogy nem fogékony rá.
Mikor egyszer voltam szerkesztőségi hétvégén (!!!) és mindenki rakott be youtube-on számokat, ittam egy kis bort, és én is raktam be, de nem volt nagy sikerélmény, pedig mindenfélével próbálkoztam, de nem tetszett nekik vagy leszarták. Amiket meg ők raktak be, azokat nem ismertem, ők meg kívülről fújták a szövegeket. Kicsit lehangoló kinyomni a kedvenc számukat, aztán elkezdeni egyedül ugrálni meg énekelni valamire.
Kár, hogy a Manicure számai nem oroszul vannak, így eggyel csökken az érvek száma, hogy megtanuljam ezt a nyelvet. Bár lehet erről nem is én döntök, hanem az agyam, ami nem fogad be olyan szavakat, mint péndául az учительница, ami azt jelenti, hogy tanárnő, és a mai órából 10 perc azzal ment el, hogy hangosan ki kellett mondanom ezt a szót, és egyszerűen nem ment. Kicsit ilyen eurovíziós dalfesztivál hangulata van ennek a klipnek: