kuks

Vegyétek, vigyétek!!!
(eladtam a lelkem)

i'm an easy girl

Az előző bejegyzésben szereplő fiú iránti szerelmem elég rövid életűnek bizonyult, mert ma már legalább 3-szor szerettem bele Jason Schwartzman-ba, vagy lehet, hogy csak a hangjába. Mert közben ki is szerettem belőle, mikor valamelyik videón elég hülyén beszélt. De a hangjától úgy olvadozok, mint régen a 13 évesek a Backstreet Boys-tól. Ha 10 centivel alacsonyabb lennék, el is utaznék hozzá, hátha viszont szeret. Vagy legalább énekel nekem pár dalt. A mai napom legnagyobb dilemmáját is az jelentette, hogy a sima Jason Schwartzman vagy a Jason Shwartzman’s voice oldal rajongója legyek-e a facebook-on. Aztán arra gondoltam, hogy ezt majd leírom a fanzine-ben, amit majd egyszer megírok. De aztán kitört rajtam a túl nagy rajongás, és nem bírtam visszafogni magam, hogy ne tegyem ide ezt a videót, aminek az 5668 views-ából a kelleténél több vagyok én, ha a szakdogám készültségének a fokát és a leadási határidejét tekintjük.

wash this world away

Ezen a héten a kedvenc számom a Rain a Bishop Allen-től. Pedig korábban nyálasnak tartottam, de most tisztára rákattantam, annyira, hogy olyan sokszor hallgattam meg, hogy ma reggel már megint nyálasnak tűnt. Meg azért amellett, hogy ilyen cuki az egész, olyan mintha a szöveg mögött megbújna valami kis gonoszság. Szóval ilyen elvetemült gondolatokat okoz, ha ennyiszer hallgatok meg valamit.
Egész nap gépelnem kell, és már lassan kisebesedik a csuklóm, mert egyfolytában ide van támasztva a géphez. Elaludni meg csak úgy tudok mostanában, ha a fejemet az ágy valószínűtlenebbik felére rakom, közvetlenül a zúgó hűtő mellé. És olyankor, mikor éjszaka 1-2 felé eljutok oda, hogy aludjak, akkor jutnak eszembe dalok, amikről írni szeretnék, és amikre reggel nem emlékezek, mintha csak álmodtam volna. De például gondolkoztam azon, hogy egy csomó mindenkit ismerek, aki szereti a gilmore girls-t, de nem ismeri a Clash-t vagy a Black Flag-et. Vajon rájuk nincs hatással, hogy Rory és Lane hetekig gyászolta Joe Stummer-t? Vagy mikor Rorynak valaki lenyúlja a Belle and Sebastien pólóját a mosodában? Vagy mikor Lane rokona Avril Lavigne pólóban van, és fikázza a Joy Division-t? Lehet hogy csak én vagyok fanatikus ezzel kapcsolatban, de nem igazán hagyna nyugodni, amíg ki nem derítem, hogy ki az a Joe Stummer. De aztán rájöttem, hogy a legtöbben nem úgy nézik, mint én. Vagyis úgy nézik, csak nem úgy látják. Hanem csak hogy fú, Rory vajon elfogadja a gyűrűt? Amennyit írok a gilmore girls-ről, pont annyira szánalmas, hogy ennyit foglalkozok is vele. Bár ami a legjobban bánt most, hogy a válogatás CD-re, amit a 10 éves unokahúgomnak csináltam karácsonyra, elfelejtettem Karen O and The Kids-t rakni.
Amúgy meg, szerelmes lettem:

zebra

Mostanra már a város összes könyvtárába beiratkoztam, de csak arra volt jó, hogy miután sokáig tűnődöm azon, hogy aznap épp melyikbe menjek, inkább nem megyek egyikbe sem. Szakdolgozatot írni szar. Inkább ülnék a 40 fokos koliszobában egész nap valami nyári ruhában, és Beach House-t hallgatnék, és jeges limonádét innék szívószállal. A teljes falat kitöltő, pálmafás posztereket raknék fel, és kókuszos csokit ennék halomra.
Úgysincs kedvem mást hallgatni. A Beach House elringat. Megyek az utcán a mínusz 5 fokban, szemembe süvít a jeges szél, aztán egyszer csak észreveszem, hogy Beach House-t dúdolok, és máris olyan, mintha a forró beton felett siklanék. Olyan kedves hangulatot csinál, hogy nem csak érzem a nyarat, hanem el is álmosodom a melegtől.