Nick Hornby frissen beszerzett olvasónaplóját szorongattam, miközben másodszorra is megnéztem a Rocket Science-t, és úgy éreztem, boldog vagyok. Az új könyvekért mindig rajongok egy ideig: nézegetem a borítójukat, szagolgatom őket meg ilyenek. Erről már egyszer írtam egy könyvajánlóban is az újságba, pedig akkor még egy sort se olvastam belőle. A filmet meg nem csak azért néztem meg újra, mert hadarnak benne és nehéz megérteni, hanem azért is, mert nagyon tetszett. Hal Hefner ugyanúgy a világ legnagyobb lúzerének van beállítva, mint sok más hasonló film főszereplője. De szerintem sokkal jobb náluk. Mert például Napoleon Dynamite szerintem szimplán hülye, Hal Hefner viszont iszonyú jófej, és ez még annak ellenére is nyilvánvaló, hogy annyira dadog, hogy tizenvalahány évébe telik, mire sikerül kimondania a kajás pultnál, hogy pizzát kér. És attól, hogy jófej, én is jófejnek érzem magam, amiért látom, hogy ő az. Mert Ginny például nem látta, és inkább a nyálas indiai sráccal smárolt a könyvtárban, mint Hal-el, aki pedig totálisan odavan érte.
Volt egy olyan órám, ahol többek között azt tanították, hogy az emberek azért rajonganak, meg azt veszik meg, amit leginkább a képükbe nyomnak. Mondjuk ezért az egy mondatért tuti nem érné meg egyetemre járni. Pedig az emberek általában szeretik azt gondolni, hogy kurvára egyedi ízlésük van mindenben, aztán egyszer csak kiderül, hogy mindent eldöntenek helyettük. Én mondjuk nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve: nem gondolom, hogy a zsidók elveszik a macim vagy hogy a fogkrémgyártók találták csak ki, hogy naponta többször kell fogat mosni, hogy több fogkrémet adjanak el. Választása mindenkinek van. És szerintem leginkább azt kell eldönteni, hogy foglalkozunk-e ilyen hülyeségekkel, vagy egyszerűen csak leszarjuk. Olyan mondatokkal dobálózni, hogy a média meg a bulvár elbutít, szerintem már régen felesleges, mert azért nem érdemes kinyitni a szánkat, hogy mindenki számára evidens dolgokat ismételgessünk. Azokat se csíptem soha, akik azzal akarták bizonyítani a jófejségüket, hogy a Győzike show-t szidták meg hangoztatták, hogy mekkora primitív műsor, és bizonygatták, hogy sose nézték. Ki a szart érdekel? Ha engem nem érdekel valami, akkor egyszerűen nem nézem, vagy nem foglalkozok vele. A Viva+ slágerlistájáról sem ismerek lassan egy előadót se, de nem is érdekel. Pedig hivatalosan az az, ami a képembe van nyomva, nem? Meg ha igazi lány lennék, „csajos romantikus vígjátékokat” kéne néznem a moziban? Fejős Éva könyveiről pedig már annyi reklámot láttam, hogy néha már komolyan úgy érzem, hogy lassan a barátnője leszek. Szóval alapjában véve úgy gondolom, hogy nem érdekel, hogy mit nyomnak a képembe. És nem úgy, hogy alapból elítélném azokat a dolgokat, csak feleslegesnek tartom foglalkozni a „képbe nyomás” tényével. Van olyan, amit elfogadok, annak ellenére, hogy nem magam választottam. Megnéztem filmeket, amiket a punkportálon ajánlottak. Ez nem ugyanolyan? Fú, és akkor most én vagyok a nagy megvezetett. Ki a szart érdekel? Annyira unom már az olyan írásokat, meg az olyan embereket, akik örökké csak panaszkodni tudnak, és kritizálni. Akik azokat kritizálják, akik mindenki mást kritizálnak, meg ilyenek. Fárasztó, és olyan felesleges.
Volt az életemben egy olyan fél év, amikor minden rossz volt. Akkor semmit nem vettem komolyan, kb. semmi nem érdekelt, nem is nagyon csináltam semmit. Most viszont máshogy vannak a dolgok, és azt hiszem nagy bátorság kellett ahhoz, hogy komolyan merjek venni dolgokat. Mert ha már valamit komolyan veszel, akkor mindig ott van a csalódás lehetősége, meg azé, hogy utólag kiderüljön, hogy hülye voltál. Nem nagy dolgokra gondolok amúgy, csak olyasmire, hogy izgatott, hogy mi lesz a szakdogám címe, és nem „leszarom, majd lesz valami” volt a hozzáállásom. Vagy hogy lementem az újság szerkesztőségi hétvégéjére, és jól éreztem magam. És pont amiatt nem akarom rosszul érezni magam, hogy jól éreztem magam. Hal Hefner is komolyan vette a vitacsoportot, ami alapjában véve hülyeség, de neki fontos volt. És én is csak olyan dolgokat akarok komolyan venni, amik érdekelnek, és tényleg fontosak nekem.
Itt az egyik kedvenc mondatom a Rocket Science-ből:
- Tell her that, will you? Just assure her that I’m done with masturbation and I’m ready to show her.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése